Kategória: cégügyek | Cimkék: globalizáció , ismeretterjesztő , külföld , vám
Szerző: Logosz
Frissítve: 2025-10-16
Egy amerikai szaklapban megjelent írás nemrég azt elemezte, hogy a kereskedelmi háború hogyan hatott a világkereskedelemre. A korábban megszokott szabályokon alapuló rendszer helyét – amely a WTO felügyelete alatt működött – egyelőre semmi sem tölti be, miután az láthatóan működésképtelenné vált. Szétesett a globális kooperáció, az egymással szinte háborúzó USA és Kína teljesen más szabályokkal játszik, így a jövőben inkább kisebb méretű, államközi együttműködések alakíthatják a folyamatokat.
Az írás lényegi megállapítása, hogy „az általunk ismert globális kereskedelmi rendszer halott”. A WTO nem tudja betartatni a megállapodásokat, ami nagy probléma. Az egész rendszert felrúgta az USA azzal, hogy korábbi kereskedelmi partnereivel szemben komoly vámtarifákat vezetett be. Kínával olyan viszonyba keveredett, hogy mostanra a szabályalapú rendszer helyét az erő politikája vette át.
Alig maradt valami a régi rendszer elemeiből és annyi kárt okoztak, hogy oda már nem is lehet visszatérni. Végleg lezárult egy korszak és ez hatalmas költségekkel és persze kompromisszumokkal jár. Ha a két legnagyobb játékos saját szabályok szerint játszik, azzal a többi szereplőt is erre ösztönzi és közben zuhan a termelés és nincs növekedés.
A régi szabályrendszer igazából Kína előretörését nem tudta kezelni. A távol-keleti nagyhatalom akkora exportot produkált, hogy az szinte sokkot okozott a világban, az USA-ban például gyárakat kellett bezárni miatta.
Kína belépésével nyilvánvaló lett a WTO számos gyengesége, hiszen a szervezet képtelen volt integrálni őket a rendszerbe. Az évezred elején még sokan gondolták, hogy Kína a liberális vonalat követi majd, ám a mostani elnök alatt a dolgok visszájukra fordultak. Az ország mérete és a piaci szabályokhoz való érdekes viszonya globális problémát eredményezett, az állami támogatással és protekcionizmussal fenntartott elképesztő kapacitásai teljesen eltorzították a világkereskedelem arányait és lenullázták annak integritását. Az USA talán éppen emiatt lett kétkedő a multilaterális szabályokkal szemben.
A világrend helyreállítása hosszú és teli bizonytalansággal, de addig is a kisebb, nyitott viszonyrendszerek mentén működhet tovább a világkereskedelem. Ez már nem a régi rendszer, hanem egy híd a régi és az új kereskedelmi világrend között.
A szerző legfontosabb megállapítása, hogy a globalitás formái megváltoztak, inkább egy nagyhatalmi versengés logikája vezérli. A kicsik kénytelenek hozzájuk alkalmazkodni, ők mostantól többoldalú, de szűkebb gazdasági együttműködésekbe kényszerülnek. Az egész nemzetközi közösségnek olyan új és az eddiginél rugalmasabb együttműködési formákat kell találnia, amelyek garantálják a kereskedelem folytonosságát, de közben létrejön valami közös szabályrendszer. Erre szolgálhatnak a plurilaterális kezdeményezések, ezek mutathatnak irányt a jövő nemzetközi gazdaságának.
