Keresőképtelenség és egészségügyi alkalmatlanság miatti távollét

Keresőképtelenség és egészségügyi alkalmatlanság miatti távollét

Kategória: cégügyek | Cimkék: ismeretterjesztő , kkv , munkavállaló

Szerző: Logosz

Frissítve: 2025-06-26

A keresőképtelenség, az egészségügyi alkalmatlanság és a fizetés kérdése sokat változott a munkajogban az évek során. A Munka Törvénykönyve és a bírósági gyakorlat is annyit módosult, hogy azzal elbizonytalanította mind a munkáltatókat, mind a munkavállalókat.

Az egészségügyi alkalmatlanság esetére a munkáltató kötelességeire és a munkavállaló jogaira vonatkozó törvénykezés és a bírósági gyakorlat legalább háromszor változott nyolc év alatt, nagy fejtörést okozva ezzel mindkét oldalnak.

Sajnos a Munka Törvénykönyve sokáig nem is foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi lesz azzal a munkavállalóval, aki nem képes ellátni munkakörét, de nem minősül keresőképtelennek. Éveken át az volt a bírósági verdikt, hogy ilyenkor nem szűnt meg a munkaviszony, ha a munkáltató nem tudott másik munkát biztosítani, mert ha a dolgozó elérte a hároméves szolgálati időt, akkor végkielégítést kellett neki fizetni. Közben viszont nem állt fenn bérfizetési kötelezettség sem, így a munkavállalók gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe kerültek. Annyit tudtak tenni, hogy inkább megszüntették a munkaviszonyt és lemondtak a végkielégítésről.

Nagy sokára aztán született egy bírósági döntés, miszerint a munkáltató állásidő-fizetési kötelezettsége alóli mentesülésének elháríthatatlan külső okra visszavezethető lehetősége nem áll fenn abban az esetben, ha a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségét a munkavállalónak a munkakörére való egészségügyi alkalmatlansága miatt nem tudja teljesíteni, de a munkaviszonyt fenntartja. Ennek köszönhetően a munkavállaló mégis csak kaphatott némi fizetést.

Az állam szólt bele ebbe az elképzelésbe és egy jogszabállyal visszaállította a 2017 előtti állapotokat. 2023. január elsejétől a Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló nem köteles ugyan ellátni feladatát keresőképtelenség esetén vagy bármilyen egészségügyi okból, de ettől még nem illeti meg távolléti díj. Az új jogszabály alapján a szakmában úgy értelmezték a helyzetet, hogy az az állásidőre ugyanúgy vonatkozik, tehát ebben az esetben sem illeti meg semmi a munkavállalót.

A történet egyelőre legújabb fejleménye annyi, hogy az Alkotmánybíróság részben módosítást írt elő a Munka törvénykönyvében és alkotmányos elvárást határozott meg. Ezzel eldőlt, hogy egészségügyi alkalmatlanság miatt nem vonható meg a távolléti díj és a munkáltató általános foglalkoztatási kötelezettsége is fennáll. A munkavállaló ilyen okból való távolmaradása csak korlátozottan ad mentesülést a kötelezettségek alól.

Az AB döntése értelmében tehát a legfontosabb, hogy az egészségügyi alkalmatlanság ellenére is megmarad a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége. Amennyiben ennek nem képes eleget tenni, akkor főszabályként a munkavállalót az állásidőre is megilleti az alapbér, illetve bizonyos esetekben bérpótlék.