Kategória: érdekesség | Cimkék: cégnév, cégalapítás
Közzétéve: 2018.06.22.
Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte (1867) nagyon sok változást indított el hazánkban gazdasági területeken is. A közös vámterületeken belül megmaradt a közös valuta, de szabaddá vált a munkaerő és a tőke áramlása.
1867 és 1872 között a beáramló külföldi tőke és a bővülő hitelfelvételi lehetőségek hatására gazdasági fellendülés kezdődött és ennek volt köszönhető sok új cég alapítása.
A cégnév meghatározása azonban teljesen más elvek alapján működött mint most. A kereskedő a saját polgári nevét vagy vezetéknevét használhatta cégnévnek, ezt kiegészíthette a személyét vagy elhelyezkedését pontosító kifejezésekkel, illetve amennyiben rendelkezett társsal/társakkal azt jelölhette. A közkereseti társaságok cégnevében az összes tag neve benne lehetett, de elég volt az is, ha az egyik tag nevét tartalmazta a név a társasági viszonyt kifejező kiegészítéssel. Ilyen módon a cég nevéből az esetek többségében megtudható volt a kereskedő neve illetve, hogy egyedül dolgozott-e vagy volt(ak) társa(i).
A cégnév azonban nem minden esetben mondott el mindent a cég vezetéséről, mivel ha a cégnek szerződés aláírásával más tulajdonosa lett, illetve ha a kereskedő halálát követően más örökölte a céget, a tulajdonosok vagy az ő jogutódai beleegyezésével az eredeti név megmaradhatott. Ha valaki új cég létrehozásán gondolkodott, azt saját nevével csak akkor tehette meg, ha az adott közösségben és környéken még nem volt az ő nevével megegyező névvel a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett cég. Amennyiben már létezett ilyen cég, akkor az új cég alapításhoz olyan kiegészítéssel kellett ellátni a kereskedő nevét, hogy egyértelműen megkülönböztesse az új céget a már meglévőtől.
